Miért nem „csak egy hangulatnapló” ez?

A testtérkép funkció mögött egy elég meglepő felfedezés áll. Nummenmaa és kollégái egy egyedülálló topográfiai önbeszámoló-módszerrel több mint ezer résztvevő bevonásával térképezték fel, hogy az egyes érzelmekhez milyen testi érzések társulnak [1]. Az eredmény: amikor a résztvevők valós, filmek vagy történetek által kiváltott érzelmeik közben számoltak be testi érzeteikről, konzisztens mintázatok rajzolódtak ki — a harag máshol „ül” a testben, mint a szorongás vagy az öröm —, és ez a mintázat kultúrákon átívelően (nyugat-európai és kelet-ázsiai mintán egyaránt) hasonló [1][2].

Ez azt jelenti, hogy amikor valakit arra kérünk, mutassa meg a testén, hol érzi az adott napot, nem egy játékos gimmicket építünk be, hanem egy validált, tudományosan megalapozott csatornát nyitunk meg — ráadásul sokszor könnyebben hozzáférhető, mint a szavakba öntött érzés.

A „növekvő organizmus” koncepció lényege, hogy nem utólag, egy ülés előtt próbáljuk rekonstruálni, milyen volt a hét — hanem napról napra, a pillanat közelében rögzítjük. Ez pontosan az ecological momentary assessment (EMA) módszertan lényege a klinikai kutatásban. Egy áttekintő tanulmány hat fő előnyt azonosít ennél a megközelítésnél: a valós idejű mérések pontosabbak és kevésbé torzítottak a visszaemlékezési hibáktól, az ismételt mérések pedig feltárják a dinamikus folyamatokat, amelyeket egy egyszeri kérdőív nem tud megragadni [3]. Más kutatások szerint az EMA a terápiás folyamat egészében segítheti a diagnózist, a beavatkozást és a visszaesés-megelőzést, mert a klienst a saját természetes közegében méri fel, nem egy visszaemlékezésen keresztül [4].

Talán a legkevésbé nyilvánvaló, de leginkább alátámasztott elem az érzelem-választó lista. Kashdan, Feldman Barrett és McKnight klasszikus áttekintése szerint azok, akik nagyobb pontossággal — vagyis nagyobb „érzelmi granularitással” — tudják megnevezni, mit éreznek, ritkábban folyamodnak maladaptív megküzdési stratégiákhoz, és enyhébb szorongásos és depressziós tüneteket mutatnak [5]. Egy újabb, ismétlődő méréseken alapuló vizsgálat pedig azt találta, hogy a negatív érzelmek pontatlan megnevezése összefüggésben áll a mentális egészségügyi nehézségek szélesebb körével, beleértve a depressziót és a szorongást [6].

Ez azt jelenti, hogy amikor a csúszka-érték alapján felkínálunk 10 releváns érzelemszót ahelyett, hogy a felhasználó egy üres mezőbe próbálná belegyömöszölni azt, amit érez, nem csak UX-kényelmet nyújtunk — magát az érzelmi differenciálódás készségét segítjük gyakorolni, aminek mérhető haszna van.

• [1] Nummenmaa, L., Glerean, E., Hari, R., & Hietanen, J. K. (2014). Bodily maps of emotions. Proceedings of the National Academy of Sciences, 111(2), 646–651.
• [2] Volynets, S., Glerean, E., Hietanen, J. K., Hari, R., & Nummenmaa, L. (2020). Bodily maps of emotions are culturally universal. Emotion, 20(7), 1127–1136.
• [3] Trull, T. J., & Ebner-Priemer, U. (2009). Using experience sampling methods/ecological momentary assessment in mood disorders research.
• [4] van Genugten, C. R., et al. Practitioner and researcher perspectives on the utility of ecological momentary assessment in mental health care: A survey study.
• [5] Kashdan, T. B., Feldman Barrett, L., & McKnight, P. E. (2015). Unpacking emotion differentiation: Transforming unpleasant experience by perceiving distinctions in negativity. Current Directions in Psychological Science.
• [6] Within-person changes in emotional complexity are associated with concurrent changes in mental health symptoms. PMC.